Plágium és plágiumgyanú

Egy népszerű témakör jogi viszonylatai

A plágium kérdésköre manapság egyre gyakrabban bukkan fel, elsősorban az aktuálpolitikai belharcok színterén.
Néhány évvel ezelőtt ugyanis kiderült, hogy magasabb beosztású politikai vezetők körében úgy tűnik, pártállástól függetlenül, sajnos nem példa nélküli a plagizálás.

plágium

Az általunk a témakörben megkeresett ügyvédi iroda vezetője azt mondta, az alapvető össztársadalmi értelmezéskülönbségek ellenére a plágium lényegében nem más, mint lopás. Ezt pedig gyakran elfelejtjük, amikor valaki a plagizálás gyanújába keveredik. Az ugyvedipraxis.hu büntetőjogi szakértői azt tanácsolják, hogy ha plágium
gyanúba keveredett érdemes időben szakemberhez fordulni, hiszen ennek etikai vonzatai mellett akár komolyabb büntetőjogi következményei is lehetnek.

Szellemi alkotás és a szellemi tulajdon védelme

A szerzői jogok tekintetében az az elsődleges tudnivaló, hogy egy-egy művészeti alkotás, vagy tudományos munka, illetőleg lejegyzett szabadalom tervezete minden esetben annak tulajdona, aki azt bizonyíthatóan megalkotta. A jogász azt is elárulta, hogy a szellemi termék létrehozatalának pillanatában azonnal létrejön a jogosultság, s ami problematikus lehet a továbbiakban, az eme jogosultság bizonyíthatósága. Elsősorban rövidprózai és költői műveknél nem különösebben nehéz a szerzői jog bizonyítása, ha az adott alkotás publikálásra
került. Akkor az első publikálás időpontja a döntő bizonyítéka annak, hogy ki és mikor hozta létre a szöveget. Azonban tudni kell azt is, hogy irodalmi alkotások területén létezik az úgynevezett intertextualitás, vagy szövegköziség művészi aktusa, mely forrásmegjelölés nélkül emel(het) át más művészek műveiből idézeteket. Az intertextek alkalmazása azonban nem plagizálás, hanem egy művészi eljárás alkalmazása, ahol az átvett szövegrész nem eltulajdonítás szándékával kerül beépítésre: a szerző épp arra számít, hogy az olvasó felismeri a rejtett idézetet.

A szakdolgozatok világa

De valójában egyáltalán nem a művészi alkotások eltulajdonítása a jellemző, sokkal inkább a főiskolai és egyetemi záródolgozatok,
szakdolgozatok mondhatni túlontúl erős felhasználása, roppantul kevés beismert jegyzettel és forrásfeltüntetéssel, saját dolgozat írása során. Jogi értelemben azonban már akkor is a szerzői jog megsértéséről beszélünk, ha a dolgozat csupán részben tartalmaz olyan szakaszokat, melyek határozott hasonlóságot mutatnak más dolgozatok anyagával. Itt persze nem könnyű például a logikai
útvonalak eltulajdonításának bizonyítása, ellenben a szó szerinti egyezés már perdöntő jelentőséggel bír.

A szabad átvétel során (mely nem ütközik szerzői jogi akadályba) csupán a jegyzetelési alapelvek betartásával megvalósított átvételeket tekinthetjük legális eljárásnak, ahol a szerző neve, a mű címe és a megjelenésre vonatozó adatok
egyaránt fel vannak tüntetve.

Ha egy szerző úgy véli, szellemi termékét ellopták, a gyanúba keveredett anyag elkészültétől számított 5 éven belül polgári peres útra terelheti a dolgot. A Büntető Törvénykönyv azon plagizálókat bünteti, akik visszaélnek a plágium útján megírt szakdolgozatok, disszertációk elbírálását követően megszerzett jogosultságukkal, s például haszonszerzésre használják fel azt, vagy társadalomra valamiképpen veszélyes tevékenységet folytatnak jogosultságuk birtokában.

Az érintett felsőoktatási intézmények azonban bármikor vizsgálatot indíthatnak az ügyben és akár érvényteleníthetik is a korábban megszerzett végzettséget igazoló okiratokat. Fontos megjegyezni, hogy ha már a nyomozóhatóságot
értesítették a plágium ügyről haladéktalanul vegye igénybe büntetőjogra szakosodott ügyvédipraxis segítségét.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.