Kelta, szarmata és Árpád-kori települések nyomai

Kelta, szarmata és Árpád-kori települések nyomaira bukkant Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt ásatásvezető régész egy M43-as autópálya építéséhez megnyitott bánya területén Csanádpalota közelében.

Eddig a
mintegy 45 ezer négyzetméteres bányaterület kétharmadát sikerült föltárni az augusztus végén kezdődött ásatáson. A területen talált legkorábbi leletek a keltáktól származnak, mintegy tucatnyi szokatlanul nagy méretű és mélységű sírt tartalmazó temetőjüket találták meg a szakemberek. A Tiszántúlon eddig kis számban bukkantak a népcsoport nyomaira, a történeti adatok alapján valószínűleg a Krisztus előtt 280-270 körüli sikertelen Hellász elleni támadás után érkezhettek a Balkán felől az Alföldre.
A sírokban talált emberi maradványok mellett minden esetben előkerültek ételmellékletek, de találtak bronzékszereket és vastárgyakat is. Az egyik sír alján egy teljes kutyaváz feküdt egy gyerekcsontváz társaságában.
A kelták
távozása után a keleti eredetű, indoiráni szarmaták érkeztek az Alföldre. Krisztus után 2-3. századra keltezhető településük és temetőjük nyomai maradtak meg Csanádpalota közelében. Egy széles hosszú árok több száz méter hosszan szeli át a bányaterületet, valószínűleg az egykori települést határolta délről.

A településhez tartozó temetőben eddig negyven sírt tártak föl, melyek jelentős részét kirabolták, a rangosabb személyeknek még a csontjaik sem kerültek elő. A sírok közül mintegy tucatnyi déli oldalán nyitott körárokkal határolt, itt volt a szakrális tér bejárata. A sírokban túlvilági útravalót tartalmazó, lábhoz tett díszedények, fibulák, nadrágviseletre, nyak- és karláncra utaló színes üveg- és karneolgyöngyök,
vaskések voltak.
A feltáráson egy Árpád-kori település nyomait is megtalálták: több kemencés ház, számos szabadtéri kemence, árkok és gödrök jelzik az egykori falu nyomait. Az egyik árokban két összekötözött végtagú halott csontváza feküdt az egyik deréktáján öt IV. Béla-féle dénárral. A pénzérmék tatárjáráskori kincsleletekben fordulnak elő, így az Árpád-kori falu pusztulásának az idejét erre az időpontra tehető. Ezt az elméletet erősíti az is, hogy egy építmény maradványai között a letaposott járószintjén egy kétélű, 110 centiméter hosszúságú pallóst, egy lóvakarót és egy sarlót találtak. Ezeket minden bizonnyal elrejtette egykori tulajdonosa.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.